Copyright 2024 - © Herold Enikő

ENIKŐ BLOGJA

Tükröm, tükröm...

Miről mesél nekem a másik ember?

Bizonyára voltál már olyan helyzetben, hogy valaki vagy valami feldühített, egy adott helyzetben erős ellenállást éreztél valamivel vagy valakivel szemben. Ilyenkor az általános reakció, hogy jól kipanaszkodom magam, elszidom a másikat valaki másnak, vagy összevitatkozunk, és végső esetben egyszerűen kilépünk a helyzetből, a kapcsolatból.

Az elkötelezetten az önismeret és önmegvalósítás útján járók ilyen helyzetben összedörzsölik a kezüket, és megörülnek: „Nini, egy újabb felfedezésre váró kincs!” És valóban. Mert egy másik embernek normál, hétköznapi tudatállapotban elenyésző részét látjuk.

 

 tukrom1

 

Minden egyes találkozásunkkal valójában tükörbe nézünk. Igaz ez a találkozások számunkra kellemetlen és kellemes formájára is. Például, amikor valamelyik közszereplő vagy politikus viselkedésén, a szüleink, a kollégáink tettein mérgelődünk. Vagy amikor a szerelmünk „jó” tulajdonságait méltatjuk, de valójában a saját szeretett tulajdonságainkat látjuk meg benne, és – igen, ez egy illúzióromboló mondat – önmagunkba vagyunk szerelmesek.

Az ismert mondás, így szól: Más szemében a szálkát is meglátja, a sajátjában a gerendát sem veszi észre. Miért van ez így?

A projekció fogalmát az analitikus pszichológia vezette be. Ennek a lényege leegyszerűsítve, hogy saját magunkból csak egy részt érzékelünk tudatosan. Eszerint a személyiségünk másik részére nem vagyunk tudatosak. Amire pedig nem vagyunk tudatosak – ezek jellemzően a számunkra kényelmetlen, kellemetlennek vélt részeink – kihelyezzük, más szóval projektáljuk, rávetítjük más személyekre, helyzetekre, vagy akár dolgokra. Projektálunk családtagokra, kollégákra, a párunkra, politikusokra, nemzetekre, országokra. És napjaink egyik legnépszerűbb projekciós felületére: a pénzre.

A polaritás egyetemes törvénye szerint minden létezőnek két pólusa van, de valójában minden EGY.

 

tukrom2

 

Egyszer évekkel ezelőtt a nővérem egy iskolának írt jellemzést az unokaöcsémről. Valami miatt akkor épp nagyon haragudott rá. Telefonon beszéltünk, és mondta, hogy képtelen róla pozitív fogalmazást írni, és le kell adnia aznap. Kértem, hogy kezdje el sorolni az unokaöcsém negatívimait, amit benne lát. És én minden negatív tulajdonsághoz, amit mondott, mondtam neki egy pozitív aspektust. Ez működött.

Ha ismersz makacs embert, akkor vélhetően meg tudod erősíteni azt, hogy ez az ember kitartó. És ha ismersz kitartó embert, most valószínűleg egyetértően mosolyogsz velem együtt, mert ez az ember olykor bizony makacs. Nos, egyetértünk? :-)

Nincs meg egyik pólus a másik nélkül. Nem értelmezhető a hideg a meleg, a fent a lent, a szép a csúnya, a jó a rossz, és a fény a sötétség nélkül. Az egyik pólus ismeretében definiáljuk a másikat.

Az árnyék fogalmát Carl Gustav Jung vezette be. A fényes rész az a rész, amit a személyiségből ismerünk, és amit nem, ami sötétben van – ami tudattalan, azt hívja árnyéknak. Az árnyék az a részünk, ami legszívesebben nem lennénk, ugyanakkor ahhoz, hogy kiteljesedett emberré váljunk ennek a „sötét”, „mostoha” résznek a felismerése és elfogadása is szükséges. Jung provokatívan csak ennyit kérdez:

„Jó akarsz lenni, vagy teljes?”

 

tukrom3

 

Ha szeretnél fejlődni és a teljesség irányába haladni, az árnyékod értékes potenciált rejt számodra. Amikor találkozol egy hajléktalannal, egy alkoholistával és felszültséget érzel magadban, olvasol vagy nézel egy hírt, ami elkeserít, valakin vagy valamin felhúzod magad, érdemes mögé nézned, megvizsgálnod, hogyan érint ez téged. Mi közöd neked ehhez? Nem magához a tényhez, hanem az érzelemhez, amit benned kivált. Abban van a te felfedezésre váró árnyék részed, a te kincsed.

Lehet, hogy a hajléktalan, az alkoholista a saját gyengeségedet, kiszolgáltatottságodat mutatja. Az ámokfutó, aki ártatlan emberekre lő, talán a te saját megértésre, elfogadásra és szeretetre vágyó részedet tükrözi. Ez nem azt jelenti, hogy bólogatva egyetértesz, esetleg békéről papolsz és tétlenségben maradsz, amikor cselekvésre van szükség. Nem! Épp azzal tudsz hatékonyan tenni, ha a saját árnyék részedet fénybe emeled, integrálod, mielőtt bármit cselekednél.

Az árnyékmunka nem egy rózsaszínű csillámpónis kéjutazás. A saját gyengeségeinkkel való szembesülés sokszor fájdalmas. És ha a teljességet keresed, ez az út vezet oda: Az árnyékod felfedezése és integrálása.

 

tukrom4

 

Ahol fény van, ott van árnyék. És ahol árnyék van, ott van fény is. Minél több a fény az életedben, ellenpólusként annál több a felderítésre váró árnyék.

Ha a világot nézzük, egész része vagy az Egésznek. Egy résznyi Egész. Azzal, hogy önmagad teljesebbé válsz, az Egész fejlődéséhez, az élet evolúciójához járulsz hozzá.

S ha a legkisebb egységet, két ember kapcsolatát nézzünk, valódi szeretet két ember között a projekciók visszavonása után lehetséges. Minél teljesebben látom önmagam, annál teljesebben látlak téged.

 

A Szeretet a fény és az árny tánca. (Rumi)

 

Valójában az egyetlen dolog, amire közvetlen hatni tudok, én magam vagyok. Minden más a tükörfelületen való maszatolás.

Csak egy tükör vagyok, csak egy tükör vagy.

 

tukrom5

 

Ha szeretnéd kipróbálni az árnyékmunkát, ezen a linken találsz hozzá hanganyagot.

INSPIRÁCIÓS HÍRLEVÉL