Készült: 2018. december 07.

Amióta a saját utamat járom, sok pozitív visszajelzést és üzenetet kapok. Közöttük gyakran ezt:

„Milyen jó neked, hogy azt csinálod, amit szeretsz.”

Igen. Ez így van. Azt csinálom, amit szeretek. :-)

Azt gondoltam megmutatom, hogy néz ki ez az „azt csinálom, amit szeretek” nálam belülről, hogy mi van a kulisszák mögött.

Több mint két és fél éve élek szabadúszó egyéni vállalkozóként. Nem volt erre példám a szűk családomon belül, és bár elméletben sokat tanultam róla, sőt vizsgáztam is belőle, gyakorlatilag most tapasztalom először a saját bőrömön, mivel jár ez az út, ami mellett elköteleződtem.

A szabadság az egyik oldal, hogy azt csinálom, amit szeretek. – Szívem szerint én úgy hívom, azt csinálom, ami a dolgom. Amit a dolgomnak érzek. – És ennek a hálája és öröme.

A másik oldal, ami ennek a szabadságnak az ára: az érme másik fele.

Számomra egy rendkívül intenzív tanulási, fejlődési folyamat, és kíméletlenül őszinte találkozás önmagammal. Nap mint nap.

Ezért a szabadságért cserébe mérlegre tettem mindent – az egész addigi életemet, a biztonságot, amit az alkalmazotti lét adott, a barátságaimat, a kapcsolataimat.

És mert az élet nagy mókamester, pontosan és személyre szabottan olyan kihívásokat „kapok”, ahol fejlődhetek abban, ami a gyengeségem. Nem kerülhetem el őket. Egy lehetőségem van: az, hogy átmenjek rajtuk, megfejlődjem őket. A csali, amit az élet csalinak használ nálam, hogy át akarjak menni rajtuk, az a munkám, amit annyira szeretek.

Az egyik legnehezebb pont nekem, hogy nem dönthetek csupán szívből. Muszáj számolnom, racionálisan átgondolnom, hogy nekem is megérje. A muszáj, amit írok, tényleg muszáj. Különben nem tenném. Elsiklanék felette.

És itt az önfegyelem kérdése, ami eleinte nagyon nehezemre esett, és ma nem tudom elképzelni az életem nélküle.

Ha nem jógázom naponta, megbetegszem – és nem betegedhetek meg, mert nincs aki helyettesítsen. Annyi mindenért jógáztam már az elmúlt tizenöt évben. S az utóbbi időben azért jógázom, hogy bírjam, elbírjam a mindennapokat – hogy egyensúlyban maradjak. Muszáj heti egyszer kimennem az erdőbe is. Hogy lélegezzek - fellélegezzek. Ezek az alapom ahhoz, hogy jól tudjak jelen lenni, megtartani, adni. És a napi 1500 mg C vitamin. :-)

Egy másik fontos és szükséges fejlődnivalóm: a kitartás.

Gyerekkoromban nyaranta rengeteg időt töltöttem az agárdi vitorlástelepen, mert apu vitorlázott. Itt rendszeresen találkoztam Fa Nándival. Figyeltem őt távolról. Néztem, ahogy húzódzkodott a korláton. És hallottam róla történeteket – abból az időből, amikor még nem volt ismert. Eszembe szokott jutni, amikor elfáradok. Ilyenkor azt mondom: „Kitartok, mint Fa Nándi.”

Gyakran mondhattam ezt, mert idén szülinapi meglepetésként a nővéremtől megkaptam Fa Nándi Magad, uram című. könyvét. Apu elvitte hozzá, és Nándi írt bele nekem. Nem olvastam még el, csak a könyv végét, amikor Istennel és Istenről beszélget. De gyakran ránézek – bele a tekintetébe a borítóképen. Erőt ad nekem, segít kitartanom, amikor épp nehéz.

Mert azzal együtt, hogy imádom, amit csinálok, és szebbnél-szebb visszajelzéseket kapok, van amikor nehéz. Amikor nem tudom, hogyan tovább. Amikor nincsenek válaszaim a nyitott kérdéseimre. Amikor több a kérdésem, mint a válaszom. Amikor elkeseredem.

Erősödöm és szelídülök ebben a folyamatban egyszerre. Így érzem. Csiszol, formál, alakít – az életem.

És mindeközben keresem, foglalkoztat a kérdés, hogyan maradjak NŐ mindebben. Mert fontos nekem, hogy maradhassak SZELÍD.

S hogy hogy vagyok VALÓBAN, mert ezt is sokan kérdezik tőlem, azt ott látod ezen a képen a szememben. Többéjszakás álmatlan forgolódás, egy nehéz reggel, egy erdei séta és egyik szívemnek kedves barátnőmmel való beszélgetés után.

Hosszabb, kanyargósabb és lassabb az út, mint gondoltam, amikor elindultam. De meg fogok érkezni oda, ami a vágyam – amit a szememben látsz. Tudom. Látom. Érzem. Ott vagyok benne.

A világért nem cserélnék senkivel.

Szeretem az életem.

Gyakran vagyok HÁLÁS.

Hálás a szép visszajelzésekért, amik megerősítenek abban, hogy jó úton járok. És gyakran alszom el azoknak a nevével, akik ajánlottak valakinek vagy aznap épp megosztották valamelyik bejegyzésem. Lehet, hogy egy vagy közülük. :-) Hálás vagyok a bíztató szavakért, amiket kapok, a beszélgetésekért, amik emelnek és erősítenek. Most érzem ennyire plasztikusan először, hogy minden a kapcsolataimon múlik. A kapcsolataim minőségén. Az egész életem.

Hálás vagyok a családomnak, a szüleimnek, a nővéremnek - Timinek és Csabának, akik maximálisan támogatnak.

És a barátaimnak - Beának, Andinak, Tamásnak, Tündének és Ivettnek, akik a színfalak mögé látnak, akik velem vannak a mindennapjaimban.

Köszönöm, hogy vagytok nekem!

• Előző
• Tovább