Készült: 2016. szeptember 14.

Mindig is vonzottak azok az emberek, nők és férfiak, akik szenvedélyesen csinálták azt, amit csináltak. Vonzott az a VALAMI, amit a szemükben láttam, amit a hangjukban hallottam, amikor beszéltem velük a munkájukról, a „dolgukról” az életben.

És ha ezt a VALAMIT megtaláltam, mindegy volt számomra, mit csinál.

Találkoztam postással a XVI. kerületben, aki úgy árulta a bélyeget, hogy öröm volt nála sorban állni. Láttam péket a Balaton-felvidéken, aki azt mesélte, a kenyér élőlény.

Néztem fotókat vitorlásedzővel, akit soha nem láttam olyan átszellemülten mosolyogni, mint ott kint a vízen, a hajójában. Volt főnököm, aki 30 év alatt felépített egy 350 fős céget és ember maradt – fizikailag és lelkileg. Volt nyugdíjazás előtt álló kollégám, aki úgy szolgált fel, mintha táncolna – egész életében ezt csinálta. Volt beosztottam, aki hálás volt, hogy van munkája és takaríthat. Szerettem szállodákat nézni, amikor az volt a dolgom, mert szerettem hallgatni, ahogy az igazgató elmondja, hogy az ő szállodája a legszebb. Volt egy főnököm, aki egyszer csillogó szemmel felugrott a gépe elől és kérdezte, láttam-e üvegkemencét belülről, merthogy kidőlt az oldala, kifolyt az üveg, és ő megy át a gyárba megnézni.*

Egy másik a gázmotorok belsejében sétáltatott, és lerajzolta, magyarázta a működésüket – és engem nem a gázmotorok érdekeltek, hanem a lelkesedése. Jártam fodrászhoz, aki úgy vágta a hajam, mintha meditálna, és azt mondta, ő mindenképp fodrász lett volna. A konyhámat olyan asztalos csinálta, aki azt mondta, senkivel nem cserélne, mert amikor dolgozik, akkor ő alkot. Volt tanárom a főiskolán, akinek a cégkivonatok olvasása volt a hobbija. Olyan fogorvoshoz járok, aki imádja a fogszabályzást és a fogak tömését, mert szerinte az olyan, mint a szobrászat.

Neked ki jut eszedbe, aki szenvedéllyel csinálja azt, amit csinál?

Mi az, amit szeretsz, és mindig is csináltad?

Nekem az egyik ilyen szál a tanítás. Évekkel ezelőtt jöttem rá, hogy gyerekkorom óta tanítok. Nagycsoportos óvodásként mesét olvastam a többieknek. Az unokatestvéreimet kisiskolásként cigánykerekezni tanítottam. A főiskola alatt németet tanítottam, korrepetáltam, nyelvvizsgára készítettem fel. A németországi munkahelyemen egyszer csak azt vettem észre, hogy egymás után kapom a betanítandó kollégákat. És amikor Berlinben voltam egy turisztikai vásáron, a kolléganőmnek a szállodában minden este jógát tanítottam.

Ez itt én vagyok, 2011-ben :-)

Mi az, ami téged lelkesít? Mi az, amiben igazán jól érzed magad? Te miért égsz?

Mit szeretsz szenvedélyesen csinálni?

Beszélni? Táncolni? Sütni – főzni? Gépelni? Számolni? Sportolni? Énekelni? Írni? Kertészkedni?

Hol és hogyan tudod beépíteni ezt a mindennapjaidba? Akár azzal, hogy napi kétszer felpattansz a géped elől, és táncolsz pár percet. Vagy megleped a kollégáidat egy finomsággal. Vagy körbeveszed magad növényekkel, és néhány percet a napból velük foglalkozol.

Mi az, amit könnyedén meg tudsz valósítani?

És figyeld meg, miben változnak a napjaid, a hangulatod néhány hét múlva, ha ezt tudatosan, naponta megteszed!

Kezdd el ma! Most. Hogy miért? Mert a munkád az életed.

A kisgyermek és iskolás évek után, és a nyugdíjas évek előtt átlagosan 40-50 évet munkával töltünk. Ez az életünknek több mint a fele!

Ha azt kérdezem „Miért keltél ma fel? Hogyan töltöd ma a napodat a munkahelyeden?”, az életedről kérdezlek.

Hogyan akarsz élni?

*A dőltbetűs részt 2012. szeptemberben írtam. Akkor nem sejtettem, honnan is sejthettem volna, hogy a  vitorlásedzőnek pár hónappal később hirtelen más dolga akad. 2013. januárja óta az égi óceánokat szeli. Ő a fenti képen a baloldali férfi a vitorláshajón.

Jó szelet, Timu!

• Előző
• Tovább