Egy meghívó vagyok az ÉLETbe, a létbe, egy ÚTra.
Az igazba, a valódiba.
Nincs műkörmöm, műszempillám. Sosem lesz. Sosem volt. Nincs műmosolyom - ezt évekig hordtam, a szakmám része volt. És nem maradt több mára. Elfogyott. Csak az igazi maradt.
Csak magam maradtam. Maradtam tisztán én magam. Önmagam.
A múlt – elmúlt. Lenyomat az emlékeinkben. Már nincs.
A jövő – várakozás, vágyakozás valamire. Még nincs.
A JELEN pillanat. Ez az egyetlen, ami VAN. Amink van. Most van. Igazából csak ez VAN. Ez az, ami LÉTezik és ÉL.
A szépsége, hogy múlandó. Nem fogható, nem tartható. Elmúlik. Garantáltan.
Az életünk ezen jelen PILLANATok véges végtelenségének összessége.
Ha elmulasztod a pillanatot – benne lenni, megélni, elmulasztod az életed.
ÁLLNI A BENSŐD TÜZÉBEN – EGÉSZEN KÖZELRŐL MEGÉLNI A HÚSVÉTOT.
Kereszt és megváltás az emberi hétköznapokban.
Húsvét. Egy izgalmas dátum – az emberiség két hatalmas mítosza találkozik egymással.
Szeretek csillogó, mély szemekbe nézni. Szeretem látni, amikor valaki nem csak fizikailag idősödik, hanem érik, bölcsül is. Szeretem ezeknek az embereknek a közelségét. Szeretem őket figyelni, tanulni tőlük, inni a tapasztalataikat, amikor megosztják. Töltekezni általuk.
Statisztikák szerint nő a várható átlagéletkor. Statisztikák szerint 90 – 100 éves korunkig fogunk élni. Hogyan tudjuk ezt a hosszú időt a Föld nevű bolygón, ami velünk együtt szédítő sebességgel pörög a világűrben, testi és lelki értelemben is minőségileg kitölteni? Erről szól ez a cikk. Az egyik lehetséges választható útról. A jógáról. Inkább mesélősen, mint tudományosan.
Kicsit másképp.
Miről mesél nekem a másik ember?
Bizonyára voltál már olyan helyzetben, hogy valaki vagy valami feldühített, egy adott helyzetben erős ellenállást éreztél valamivel vagy valakivel szemben. Ilyenkor az általános reakció, hogy jól kipanaszkodom magam, elszidom a másikat valaki másnak, vagy összevitatkozunk, és végső esetben egyszerűen kilépünk a helyzetből, a kapcsolatból.
Az elkötelezetten az önismeret és önmegvalósítás útján járók ilyen helyzetben összedörzsölik a kezüket, és megörülnek: „Nini, egy újabb felfedezésre váró kincs!” És valóban. Mert egy másik embernek normál, hétköznapi tudatállapotban elenyésző részét látjuk.
Karácsony és szeretet. Összefonódnak.
Szeretet. Egy fogalom, amit oly sokszor használunk. És amit megérteni, felfogni, befogadni egy életen át tanulunk.
Hogy mi a szeretet? Hogy nekem mi a szeretet. Ezen merengek.
Mutatok neked néhány arcot a szeretet számos arca közül.
Arcokat, amikbe belenéztem. Arcokat, amikben tükröződhetsz és felismerheted magad.
Hetek óta készülök magamban, hangolódok, hogy megírjam ezt a cikket. Forgatom magamban a témát, érlelem, hogyan tudom átadni neked szavakkal azt, ami túlmutat a szavakon. És hogyan tudlak arra inspirálni téged, hogy
indulj el – befelé!
Mert érdemes!
A rövidülő nappalok, a tél ideális a befelé forduláshoz, az elmélyedéshez.
Új könyvem megjelenése kapcsán épp az olvasók kérdéseit válaszolom meg siker témájában a Facebook oldalamon. Az egyik leggyakrabban feltett kérdésre szeretnék részletesebben kitérni. Ez némi eltéréssel és variációkkal nagyjából így hangzik:
„Nem tudok egy út / kapcsolat / munka mellett dönteni. Olyan sok lehetőséget tartok érdekesnek. Ha lelkesen belépek egy nyitott ajtón, néhány napon belül elveszítem a kedvem, és attól is tartok, hogy sok más izgalmas lehetőségről lemaradok. El kell köteleződnöm? Hogyan tudom magam elkötelezni?”
Mindig is vonzottak azok az emberek, nők és férfiak, akik szenvedélyesen csinálták azt, amit csináltak. Vonzott az a VALAMI, amit a szemükben láttam, amit a hangjukban hallottam, amikor beszéltem velük a munkájukról, a „dolgukról” az életben.
És ha ezt a VALAMIT megtaláltam, mindegy volt számomra, mit csinál.
Találkoztam postással a XVI. kerületben, aki úgy árulta a bélyeget, hogy öröm volt nála sorban állni. Láttam péket a Balaton-felvidéken, aki azt mesélte, a kenyér élőlény.
Ha a mai ember életét éled, nap mint nap több inger éri az idegrendszeredet, mint amennyit az biológiai adottságait tekintve képes feldolgozni. Az információáramlás, a fejlődés a korábbi generációk számára ismeretlen méreteket öltött napjainkra. S ha a világ jövőjének tendenciáit fürkésszük, további gyorsulásra számíthatunk.
Hogyan tudsz jól együtt élni és haladni a fejlődéssel?
Abból, hogy most ezt a cikket olvasod, arra következtetek, azok közé tartozol, akik nem vonultak ki a társadalomból, kapcsolták ki a telefonjukat, az internetet, és költöztek egy erdő közepébe vagy egy lakatlan szigetre.
