Készült: 2023. május 18.

Érek magamnak annyit, hogy jó vagyok magamhoz. Adok magamnak, töltöm magamat minden egyes nap.

Érek magamnak annyit, hogy teszek a testemért, mert a testem a lelkem temploma. Minőségi ételeket, friss levegőt, mozgást, alvást, pihenést, érintést adok magamnak.

Érek magamnak annyit, hogy teszek a lelkemért, mert azon keresztül tapasztalom meg az életet. Naponta találkozom vele, az érzéseimmel. Belenézek a tükrökbe, amit a kapcsolataim mutatnak nekem. Megkeresem, mi az enyém, mi a tanulandóm és a fejlődendőm egy-egy helyzetben.

Érek magamnak annyit, hogy szelíd és elfogadó vagyok magammal. Különösen akkor és azokon a napokon, amikor épp nehéz.

Érek magamnak annyit, hogy határt húzok magamnak akkor, amikor beleesek az áldozati szerepbe és sajnálom magamat. És akkor is, amikor olyat tennék, ami rövid távon nézve kellemes, és hosszú távon nézve nem jó nekem.

Érek magamnak annyit, hogy tisztázom, mik azok az értékek, amik köré az életem rendezem. Mert az értékeim adják meg az életem folyamának medrét és hangulatát.

Érek magamnak annyit, hogy kiállok az értékeim mellett. Akkor is, ha olykor egyedül maradok. Tudom, ezek a helyzetek vízválasztók: néhányan mennek, és helyettük hozzám hasonló értékrendű társak jönnek. És én magam erősödöm.

Érek magamnak annyit, hogy megismerem magam, hogy tudatos lehessek arra, mi az, ami boldoggá tesz.

Érek magamnak annyit, hogy rendszeresen, napi szinten adok magamnak. Hogy a boldogságom felelősségét ne a véletlennek engedjem át. Mert tudom, a boldogságom tudatosság és döntés kérdése. És azért is, mert a kapcsolatom a szeretteimmel és az emberekkel körülöttem, akkor lehet boldog, ha én magam boldog vagyok.

Érek magamnak annyit, hogy olyan társaságot, témákat és beszélgetéseket választok, amik emelnek, amik bátorítanak és támogatnak. Jogom van boldog és minőségi kapcsolatokhoz.

Érek magamnak annyit, hogy meggondolom, kivel és mivel töltöm az időmet. Mert az életidőm, az életidőnk értékes, egyszeri és visszavonhatatlan.

Érek magamnak annyit, hogy kiállok magamért. Meghúzom a határaimat, megvédem magam ott, ahol szükséges.

Érek magamnak annyit, hogy megmutatom magam. Leveszem a páncélt, az álarcot azért, mert valódi és hiteles találkozás csak így lehetséges közöttünk.

Érek magamnak annyit, hogy kérek és elfogadok segítséget. Nem szükséges, hogy újra kitaláljak dolgokat, amiket már kitaláltak előttem. Nem szükséges, hogy szakértővé képezzem magam egy olyan témában, amiben más sok éve szakértő. És azért is mert más másképp látja ugyanazt a helyzetet – s leginkább kívülről. A királyoknak, a jó vezetőknek voltak és vannak a legjobb tanácsadói. Miért ne lehetnének nekem is?

Érek magamnak annyit, hogy hiszek magamban és az álmaimban. Tudom, hogy valami csak belőlem és általam születhet meg ebben a világban. S ha ez nem valósítom meg, valami hiányzik a nagy egészből.

Érek magamnak annyit, hogy óvom az álmaimat – amikor még pici zsenge hajtás és törékeny. Azoknak mutatom meg, akik támogatnak engem. Rejtem azok elől, akik megkérdőjeleznek.

Érek magamnak annyit, hogy kitartok. Kitartok, akkor is amikor akadályba ütközöm az utamon. Kitartok, mert tudom, az élet épp ilyenkor teszteli, a vágyam, az álmom mennyire fontos nekem. Elfogadom, hogy most ez az a lépés, ami közelebb visz hozzá – akkor is, ha nem erre számítottam, ha nem értem. A vágyam az álmom nem kérdőjelezem meg.

Érek magamnak annyit, hogy vigyázok magamra, a saját tempómban haladok. Ügyelek arra, hogy szelíden bánjak magammal, hogy ne hajszoljam magam. Amikor pihenésre és töltődésre vagy szükségem, megadom magamnak.

Érek magamnak annyit, hogy megválogatom a szavaimat – akár magammal, akár másokkal beszélek. Mert tudom, a gondolataim, a szavaim érzelmeket ébresztenek, az érzelmeim cselekedetekre sarkallnak, s a cselekedeteimmel teremtem a jövőt.

Érek magamnak annyit, hogy keresem és követem az örömöt. Boldogságot, nevetést adok magamnak. Mert kinek jó egy rossz élet?

• Tovább