Készült: 2016. július 18.

Ha követed a Facebook bejegyzéseimet, látod, hogy rendszeresen megosztok Veit Lindau posztjaiból, gondolataiból. Ha ismersz, tudod, hogy van határozott elképzelésem a világról, és vannak saját gondolataim.

És felmerülhetett benned a kérdés: Vajon miért fordítom Veit Lindaut?

Négy évvel ezelőtt Oros Andi – az Integrál Intézet egyik alapítója – javasolta, hogy nézzem meg Veit weboldalát. Andi akkor járt hozzá képzésre Németországba. Azt mondta, örül, ha meg tudja osztani Veit anyagait, olyannal, aki beszél németül. Megnéztem, jónak találtam, és ennyiben hagytam.

Mert…

1999 és 2004 között Németországban éltem. Hét évig német párom volt. A németországi életem alatt az internet és a Skype a mostanihoz képest gyerekcipőben járt. Nem volt magyar ember a közelemben, akivel rendszeresen beszélhettem volna. Teljességgel német életet éltem. Elindult nálam egy nyelvvesztési folyamat, ami nyelvészek szerint normális jelenség. Én nehezen éltem meg.

A szavak átvitt értelmét és a szóvicceket nem értettem. Az újonnan keletkezett magyar szavakat nem ismertem. Ezáltal a munkámban és a magánéletemben is furcsa helyzeteket éltem meg. Például a kölni munkahelyemen átirattam a magyarországi szállodákkal kötött szerződéseket, mert azt gondoltam, a "fapados légitársaság" fordítási hiba. :-) Számomra keserédes szituációk voltak ezek, amiken tudtam nevetni, és egyúttal éreztem, hogy fáj a szívem.

És féltem. Féltem, ha elfelejtem a magyart, nem tudom, ki vagyok. Féltem beljebb engedni magamba a németet, mert nem tudtam, akkor ki leszek.

Miután visszaköltöztem Magyarországra, az első munkahelyemen jókat szórakoztunk a kollégáimmal együtt azon, amikor valamit félreértettem, vagy épp nem értettem. (Ha egy vagy közülük, sejtem most melyik párbeszédre gondolsz :-) Igen, a "kúrás csomagajánlat".).Éreztem, hogy nem tudok úgy magyarul, ahogy Németországba költözésem előtt tudtam. Szépirodalmat olvastam, hogy visszanyerjem a szókincsemet. Örkényt és sok Márait - akit egy számomra fontos embertől kaptam.

És elkezdtem tagadni a németet. Nem néztem német tévét, filmeket, nem hallgattam német zenét. Nem szívesen beszéltem németül. Volt egy időszak, amikor szinte meg voltam sértve, hogy az egyik, szívemhez közel álló barátnőm német férjével németül kell beszélnem.

2012-ben elkezdett fokozatosan visszatérni az életembe a német. Talán, mert kész voltam rá. Felbukkant egy régi, németországi barátom. Majd eljutottam Veithoz, a weboldalához. Ekkor még ellenálltam. Fél évvel később egyik kedves ismerősöm a kezembe nyomta Veit első könyvét, hogy olvassam el.

A könyv címe - SeelenGevögelt - számomra magyarra lefordíthatatlan*, az alcíme: Kiáltvány az élethez. A könyv első két mondata így szól: „Meg fogsz halni. Kezdj el élni!”

Nem tudtam letenni. Minden egyes mondata mélyen megérintett. Önkéntelenül fordítottam a könyvből részleteket. Először a barátaimnak, aztán a Facebook-on is, amikor Veit posztolt belőle. 

Elkezdtem fordítani Veit Facebook megosztásait, szövegeit. 

A Facebook fordításaim alapján Andi megkért, hogy lektoráljam a Veit online tanfolyamának anyagát, amit ő fordított. Örömmel fogadtam el a felkérését. Azt gondoltam, fordítani nem szeretnék, és a magyarra fordított szöveg lektorálását szívesen csinálom. Másfél évig dolgoztam Andival ezen a projekten. Szuperjó élmény volt maga a folyamat, és amikor elkészült!

Két évre volt szükségem ahhoz, hogy megértsem, mi történik velem, bennem. Mert fordítani nem szerettem. Most sem szeretek. ÉS Veitot szívesen fordítom. Sőt, le „kellett” fordítanom. Nem volt más választásom.

A 2014-es Európai Integrál Konferencián, Budapesten találkoztam Veittal először személyesen. Gánti Bence, hívta meg őt némi emlegetés és fülrágás - Nézd, ma mit posztolt Veit! - hatására. (Köszi, Bence! Hálás vagyok neked! :-) És ne haragudj a fülrágásért!)

Ezen a konferencián értettem meg, hogy Veit írásai, a Seelengevögelt, azért fontosak nekem, mert abból a mélységből ír, ahol a két nyelv összeér bennem. Ahol EGY van. EGY szív, EGY ember, EGY nyelv. A szív nyelve. A csend. És ő ebből a csendből ír. És én, amikor fordítom, ebbe a csendbe merülök bele, és innen írom ki magamból a magyar szöveget.

Gánti Bencével és Veit Lindauval a konferencián

A konferencia után pár hónappal, Andi javaslatára, az Ursus Libris tulajdonosa, Danka Miklós próbafordítást kért tőlem Veit Heirate dich selbst (Fogadj örök hűséget magadnak) c. könyvéhez. És Miklós az én fordításom mellet döntött.

Ha két évvel azelőtt kérdeznek meg, nemet mondok. Így, a lektorálási munka után, tiszta szívvel mondtam igent. És józan ésszel kiszámoltam, ha napi négy oldalt fordítok, be tudom fejezni a kért határidőre a munkám mellett.

Abban az időben nem meditáltam. A könyvfordítás volt a meditációm.

Amikor Veitot fordítom, magyar is vagyok, német is vagyok. Egyik sem vagyok, s mindkettő vagyok. Vagyok.

És ha neked ad, amit fordítok, az egy plusz ajándék, és hálás is vagyok.

Hát ezért fordítok.

Megígértem ITT, s most elmeséltem itt. :-)

* Bea barátnőm azóta talált neki egy frappáns címet: LélekBehatolva.
A magyarul megjelent könyveket itt találod: http://heroldeniko.hu/konyvek.html

• Előző
• Tovább