Készült: 2017. november 17.

Mert „Megbűnhődte már e nép

A múltat s jövendőt!”,

lehet, hogy ideje lenne elkezdeni ünnepelni?

Ünnepelni azt, ami van. Ünnepelni, amink van.

A nemzeti összboldogság fogalmával (GNH) egy TED videóban találkoztam először évekkel ezelőtt. Meglehetősen inspiráló volt számomra az az előadás, így gyorsan utána olvastam, és megnéztem az akkori statisztikát. És nagyon, nagyon megdöbbentem. Magyarország a 120. hely* körül kullogott a listán. Európai ország nem volt a környező helyezettek közt, hanem csak olyan országok, mint Pakisztán. Tovább böngésztem az adatokat, és megnéztem, hol áll Németország, ahol öt éven át éltem és személyes tapasztalatot szereztem az életminőségről, és hol áll Ausztria, ahol rövidebb ideig szintén éltem. Megnéztem a környező országokat is, mint pl. Szlovákiát. Mindhárom az első huszonöt között volt.

Érintett, megmozgatott ez érzelmileg: Annyival nem jobb OTT. Tudom. Éltem ott. A bőrömön tapasztaltam. És akárhogy is van, annyival nem rosszabb ITT. Méghogy Pakisztán... Nanehogymár!

Akkor és ott döntöttem úgy, hogy teszek. Nem tudom, mit, de tenni akarok. Azért, hogy több szem nyíljon fel arra, több ember lássa és érezze meg, hogy itt jó. Itt élni JÓ.

Nem tudom teljesen magyar szemmel nézni ezt a kérdést. Öt év külföldi élet átír, átszocializál. Mélyen.

Európainak érzem magam, ezt érzem igaznak. És ha az európai szememmel, kívül helyezve magam az ország-transzon, nézek rá az itteni életminőségre, azt mondom:

Emberek! Itt JÓ! Itt jó ÉLNI!

S hogy mit jelent az én szememnek a boldogság magyarul? Írom a teljesség igénye nélkül:

A boldogság azt jelenti magyarul, hogy …

... kisírom magam, elgyászolom azt ami volt és megváltoztathatatlan, és aztán felemelem a tekintetem, felállok és elindulok. Újra. Mert ha ezt megteszem, ahol eltörtem, ott leszek a legerősebb.

… látom az ország, a városaink szépségét, a gyönyörű és bámulatba ejtő épületeit.

… minden pillanatot kihasználok, hogy megcsodáljam természeti kincseinket. Az égszínkékzöld – szeszélyes Balatont, a vadregényes Bakonyt, a varázslatos Dunakanyart, hegyeket és völgyeket, flórát és faunát.

… felhagyok a panaszkodással és helyette teszek. Nap mint nap. Azért, hogy - szenvelgő tehetetlenségem helyett - érezzem és éljem az erőm. Különben is, a szenvedő szerkezet nem magyaros. A macska nem fel van mászva a fára, hanem felmászott. Ő maga. Mert elég ügyes hozzá.

… tisztelem, érzem és élem harcos őseim erejét. Felemelkedek, beleállok. Az erőmet teremtésre és fejlődésre használom.

… érzem és élem a méltóságomat, tisztelem magamat, felvállalom az értékemet.

… kapcsolódok mélyen gyökerező spiritualitásomhoz, és hálaként, alázatként a nálam nagyobb - ha úgy tetszik, Isten vagy a teremtés - felé kifejezem ezt. Hiszen bennem van. Én vagyok AZ. Ő és én EGYek vagyunk.

… amikor újra megszólal kívül hangosan vagy belül, bennem - némán a panasz-lemez, egészen egyszerűen nem veszem magam komolyan, és új lemezt teszek fel. Tudatosan. Mert ez a régi már marha unalmas.

… a szívemet önsajnálat helyett együttérzésre és segítésre használom. Amikor azt gondolom, nekem milyen rossz, megkérdem magamtól: Mihez képest? Mert mindig van, akinek nálam nehezebb, akinek kevesebb van, mint nekem, akinek segíthetek.

… mosolygok. Csak úgy. Akkor is, amikor nincs rá okom. Akkor is, ha esik, ha fúj. Akkor is, ha senki sem látja.

… kreativitásomat és zseniális logikámat kiskapuk helyett új utak és megoldások keresésére használom - olyanra, ami nekem és másoknak is jó.

… együtt használom a csavaros eszemet és az érzékeny lelkemet, hiszen tökéletesen kiegészítik és támogatják egymást, és mert ha csak az egyiket használom, félember vagyok.

… ha - bár nem keresek, és mégis - csomót találok a kákán, hát kicsomózom.

… úgy döntök, a pohár félig TELE van. És ezt nap mint nap megünneplem. Élvezem az életet.

Köszönöm az ünnepi kezdő- és záróugrást Tünde barátnőmnek :-),

a gyönyörű képeket pedig Molnár Attila természetfotós barátomnak.

A cikk megírásában inspiráltak:

Chip Conley at TED2010 – Measuring what makes life worthwhile

Meik Wiking: Hygge – A dán életérzés, amely boldoggá tesz**

Jelenczki István filmje: ÖN-TÉR-KÉP – A magyar nemzet lelkiállapota***

* Azóta Magyarország előrébb rukkolt. Az utolsó közzétett GNH listán a 70. hely környékén szerepelt. Talán annak köszönhetően, hogy az európai terrortámadások sorozatából kimaradtunk. Ez szimplán az én személyes véleményem.

** Köszönöm, hogy a kezembe adtad ezt a könyvet, Ivett. Még nem fejeztem be. :-)

*** Körülbelül egyhavonta vetítik az Urániában.

• Előző
• Tovább